még valamikor legelső egyetemi éveim egyikében volt a györgy péternek egy olyan órája, ahol strandirodalmakat elemeztünk, minden héten egyet-egyet, persze nem ilyen névvel volt meghirdetve, hanem valami sokkal általánosabb, kortárs művészet vagy ilyesmi, de a lényeg már az első órán kiderült, olyan könyveket fogunk közösen olvasni meg megbeszélni, melyeket az emberek jellemzően strandokon olvasnak, félúton valahol nádas péter és a blikk horoszkóp között, volt minden mocsok ebben a félévben: vujity tvrtko, lévai katalin, stahl judit, vavyan fable, fejős éva is gondolom csak azért nem, mert még akkor nem volt híres, sőt még
vámos miklós apák könyve egy híresebb, és általában jobban respektált magyar író egyik friss regénye is,de ezt tilos elmesélnem:D. mindez csak azért jutott eszembe most évek óta először, mert az elmúlt párnapot egy balatonparti strandon heverészéssel töltöttem, ahova a szigetet kipihenni mentem, és kicsit gyanútlanul, de herta müller lélegzethinta című könyvét vittem magammal, éshát csak arra tudok gondolni, hogy igenis hogy van olyan strandirodalom, és ha az ember puffancsos hamburgerek, vízipiszolyokat áruló bódék, túltenyésztett hattyúk és vizezett aranyászok mellé megy pihenni, akkor figyeljen oda, mit visz magával, mert a német homoszexuális tinédzser gulágnaplója nem fog működni! mindenesetre érzelemdús pár nap van mögöttem
úristen, arra én is bementem párszor, a kurzus végén pedig Csongrádi Katalin Ne add fel! c. kötetéből írtam meg azt a pároldalas izét, hát mondanom sem kell, hogy a könyv azóta is fényló csillagként mutat irányt életem nehéz pillanataiban! mindenesetre semmiképp ne nyisd meg a művésznő honlapját, ha nincs rá nagyon minimálisan 40 zavartalan perced - gyakorlatilag kimeríthetetlen kincsesbánya az erre fogékony közönségnek.
